Bolla Tamás

2000 körül, a földrajzos szakmai terepgyakorlatok alkalmával kezdtem el komolyabban foglalkozni a fotózással. Kezdetben még művészi ambíciók nélkül fényképezgettem, zömmel a természetet, amelynek szépsége igen megragadott. Egyszer különböző fotó-variációkat készítettem, és arra gondoltam, hogy mekkora önkifejezési lehetőség rejlik a fényképezésben.

Újabb lépést jelentett, hogy tagja lettem a Debreceni Agrártudományi Egyetem fotókörének. A fotózás szakmai rejtelmeit autodidakta módon sajátítottam el. A nyilvánosság előtt először a kör 2000. decembertől 2001. januárig tartó kiállításán szerepeltem körülbelül 30 fényképpel. 2001 tavaszán a KATT! fotópályázaton (amely 2000 szilveszterének utolsó pillanatainak megörökítését tűzte ki feladatként) fotó amatőr kategóriában III. helyezést értem el. Ugyanebben az évben, 2001-ben a KLTE szociofotó pályázatán III. helyezéssel jutalmaztak meg. 2004 tavaszán egy, az uniós csatlakozás jegyében rendezett, nemzetközi fotópályázaton I. díjat nyertem.

Több évig az Egyetemi Élet újság fotóriportere voltam, amelyben rendszeresen közölték a képeimet. 2003 nyarától egy évet dolgoztam az Arany Fotó Kft-nél, ahol a fotókidolgozás és laborálás szakmai rejtelmeibe is beletanulhattam. Alapító és aktív tagja vagyok a tavaly tavasszal alakult Debreceni Fotóklub Közhasznú Egyesületnek.

2001 novemberében tartottam az első tárlatomat „Megdöbbentő Pillanatok” címmel. Azóta még 8 önálló fotókiállítást rendeztem. Ez a 10. önálló fotókiállításom a sorban és a „MEGHÖKKENTŐ PILLANATOK” címet viseli.

Jubileumi jellegéből adódóan megpróbáltam egy teljesen átfogó képet adni a munkásságomról a kedves érdeklődőknek. A kiállított anyag teljes keresztmetszetet mutat a művészi látásmódomról. Egyaránt megtalálható bennük a fekete-fehér és színes technika, témáját tekintve pedig a természet-, a portré- és a szociofotó is.

ARS POETICÁM:

Művészi önkifejezésem lényege: a természetben és a társadalomban lezajló építő és romboló folyamatok realista ábrázolása és egymással szembe állítása. Ezek katarktikus erejével szeretném felrázni, ha kell felelősségre vonni a ma élő embereket, és arra próbálom irányítani figyelmüket, gondolataikat, cselekedeteiket, hogy vigyázzanak a természeti és társadalmi környezetük épségére, szépségére, tisztaságára, fenntarthatóságára. Mert ha minden fát kivágtunk és minden állatot megöltünk, rá kell ébredniük, hogy a pénz nem ehető...

„Mélyre vitt engem, hogy megismerhessem a magasba vezető utat.
Hogy elhagyjam álmaimat, önbecsülésemet, és feladjam jogaimat.
Mindaz, amiről lemondtam már, egy-egy ékszer lesz a koronámon.
Mert az Ő szeretete, amire szükségünk van. Idehozott Ő engem,
ahol minden tiszta, és a próbák arannyá válnak.” (Keith Green)